FÁMA

          

 

 

 

 

 

 

 

2008’’

 

 

 

 

 

                                                         GRÁNER ANDRÁS.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akarva akaratlan, még is, előbb vagy utóbb, így vagy úgy.

                 De napvilágot lát, minden olyan dolog, amit nem szeretnének.

 

 

 

                                 Ha még is megtörténne?

 

 

 

                      Ajánlom ezeket a sorokat azoknak…

 

 

                Akik, nem látták vagy hallották.

                Azokat a beszélgetéseket, vitákat.

 

               Amelyek ott történtek, ahol nem dúltak a nézetek közötti agresszív kiirtások.

               

  

               Inkább a tiszta őszinte párbeszéd, nyers őszinte kinyilvánítása.

              

            

 

              Köszönetet mondok azoknak, akik szívesen leálltak, leültek. Egy- egy téma mellé és elmondták őszinte véleményüket.

 

Meggondolásra, megfontolásra, elgondolkodásra, átgondolásra ajánlom.

 

Budapest 2008.

 

 

 

 

                                 Tisztelettel a gyűjtő.     Gráner András.  

             

 

 FÁMA:  

GYŰJTEMÉNY  ELSŐRÉSZ.                                        1/3: 1-16-ig.

 

 

 

Szóbeszéd, híresztelés, mendemonda, amiről az emberek beszélnek.

 Napjaink a mindennapi ember szemével. A szabadságot szerető, egyszerű törvénytisztelő, de mindent tudni akaró demokráciát építő szemével. Történt azon a szép vagy kevésbé szép napon. A választók a változásra tették le voksukat. A nagy szabadság hősi harcosai vezetésével. A munkás­­ paraszt kormány alkotmányát és törvényeit az értelmiségi demokráciára cserélték. Tudni illik a munkás paraszt kormány, nem szerette az értelmiségit, ha a hatalom gyakorlását szerette volna befolyásolni. Mivel a munkás és a paraszt általában szereti a számára is érthető egyértelmű határozott dolgokat. Minden területen. A változás szellemét mindenki várta. Így meg is történt a csoda. Az egypártrendszer átalakult többpárti demokratikus rendszerré. Mivel a legtöbb választónak sejtelme sem volt a szép új világról, így elhitte, vagy elhitették vele, hogy neki is jobb lesz. A frissen megválasztott, akkor még értelmesnek tűnt értelmiségi átvette az irányítást. Azonnal neki is láttak az állami vagyon kisajátításának. Amit már nem mertek azonnal magukévá tenni, eladták. Azoknak, akik állítólag fizettek érte. Az így létrejött tetemes értékből nem tudták kifizetni az állami adósságot, csak növelni voltak képesek. Meg kell azért említeni: lázas kemény munkát végeztek. Önmaguknak kiváltságosságot, míg a többieknek munkanélküliséget sikerült nagy erőfeszítések árán létrehozni. Így legalább mindenki kapott valamit. Nagy volt az öröm, még most is tartana, ha nem kellett volna a gyerekeknek az iskola helyett a kocsmában tanulni. Mivel az egyház visszakapta, vagy csak úgy megkapta az iskola épületét. Az ország akkori első közjogi méltósága azonnal intézkedett, nem tett semmit. Ez azért még is csak nagylelkű cselekedet volt tőle. Köszönjük, igazán köszönjük. Azért ekkora áldozatot még sem vártunk el tőle. Elvégre egy demokratikus köztársaságban ezt nem is lehetett volna jobban végrehajtani.

Én biztosan másképpen oldottam volna meg. Csak akkor adtam volna oda az ingatlant, amikor már minden gyermeknek lett volna helye az iskolában.

Közben a törvényhozás tette a dolgát. Telt múlt az idő és sorra jöttek a jobbnál jobb módszerek és ötletek. Miközben egyre nagyobb mértékben kellett kialakítani az esélyegyenlőtlenséget. Meg kellett valósítani a szétvert, bocsánat osztogatott gazdaság támogatását. Ez nagyon jól sikerült. Támogatás az van, termelés és munkahely az nincs. Az értelmiségi demokrácia tengeren túli csúcsteljesítmény. Mint olyan, minden társadalmi és szociális nem kívánatos formáját sikerült megvalósítani. Mert ugye, akkor jó, és ember centrikus egy társadalom, ha minél több a munkanélküli és az öntörvényű állampolgár. Csodálom azokat, akik így alkotnak véleményt. Ami van, az nem jó, de még jobbat nem találtak ki. Szeretnék egy nagyon nagy titkot nekik elárulni.                                       

 

                                                                                             01.

Már kitalálták csak az nem fűlik a kiváltságos foguknak. Az értelmiségi társadalom saját fajtáját is képes hátrányos helyzetben tartani csak, hogy az önös érdekét ki tudja elégíteni. Intő példa a tanárok helyzete a demokráciának csúfolt, diktatúrának napjainkban.

                                        

Minden jól szervezettnek mondható társadalomban az oktatás alapköve a társadalomnak. Épp úgy, mint a társadalom legkisebb alkotó eleme a család.

A szükségszerűségből adódóan a gazdaság termelékenységének hatékonysága alapozza meg a társadalmi viszonyok fejlődését, és vele együttesen a szociális hatékonyságot is. Amit sem a szabadon választott képviselet, sem a hatalomhoz görcsösen ragaszkodók nem akarnak felismerni. El vannak foglalva saját kis dolgaikkal. Vagy nagyon is jól tudják, csak éppen nem akarnak, vagy nem tudnak vele foglalkozni. Mindenféle felelősségvállalás nélkül hoznak meggondolatlan gyakorlatban alkalmazhatatlan rendelkezéseket.

 

A magángazdaság állandó támogatása és adókedvezménye csak a gazdasági nemtörődömséghez, és csak is a támogatásokra számító gazdasági ellaposodáshoz fog vezetni. Az egész gazdasági rendszer úgy van kialakítva, hogy csak a kiváltságosok önös érdekét legyen hivatott kielégíteni és biztosítani.

                           

                          

A kiváltságosság és az öntörvényűség egyáltalán nem a demokratikus gondolkodás formája. Még akkor sem, ha azt köztársaságnak nevezték is el. Bizonyára valamennyire kezd kirajzolódni a nemtörődöm felelőtlen öntörvényű társadalmi formánk csodája. Amely valóságos melegágya és előestéje az anarchiának. Én a demokratikus szocializmusnak látom leginkább a társadalmi hiányosságát. Ahol az állam gazdálkodik, és a magángazdaságokat hagyja működni a tisztességes törvények keretein belül. Támogatást a kezdő vállalkozásoknak az induláshoz kell biztosítani. Az oktatás egységes ráfordítással azonos színvonalú egységes követelményekkel kell, hogy megvalósuljon. Legyen választási lehetősége az állampolgárnak. Állami vagy magánterületen tevékenykedne-e.

A médiák felelősségvállalását is meg kell tenni. Úgy a hitelesség, mint a felelősség területén. A személyiségi jogok gyakorlása nem azonos a kiváltságossággal.

A törvények legyenek rövidek, tömörek mindenki számára egyértelműek.

A személy vagy vagyon ellen elkövetett cselekményeket minden korban és formájában súlyosan kell szankcionálni.

 

                                                                                                   02.

 

 

Fiatalkorúaknál a tanulást, felnőtt korúaknál a büntetés ideje alatt a munkavégzést kell kötelezővé tenni.

Sokat lehet mostanában hallani a vidámbarakk korszakról is, természetesen csak negatív értelemben. Pedig akkor volt létbiztonság, aki akart az, dolgozhatott, aki tudott is azt meg hagyták, hogy dolgozzon.

Az építőjellegű kritikát elfogadták. Igaz az esetek nagyobb százalékában nem minden esetben fogadta örömkitörés, de elfogadták. A felelősségre vonás végrehajtását nem a kiváltságosság határozta meg. A választott vagy kinevezett beosztásokban szigorúbb volt a felelősségre vonás. Tudom, mert végig éltem a Kádár korszakot. Elég sok helyen megfordultam, találkoztam felelős beosztású emberekkel. Akkor is, most is, a demokratikus szocializmus híve voltam és vagyok. Amennyiben lenne olyan értelmiségi, aki nem tudna róla, elmondanám:

A hetvenes évek második felében az áhított tengerentúli kapitalizmusból érkezett szakemberek, el volt ragadtatva a háztáji gazdaság kiszélesedett alkalmazásától.

Az állami mezőgazdaság modern felszereltségétől. Amit 90-után csodálatos módon teljesen tönkretettek. Visszavitték a második világháború előtti színvonalra.

Úgy gondolták, akinek pénze van, az már szakmailag is, érett a gazdálkodáshoz.

Mint bebizonyosodott a szakmai tudást nem a pénztárca határozza meg.

Akik a törvényhozás mindennapjaiban részt vesznek, közülük sokat nem engedtek a törvényhozás közelébe sem. Pontosan azért mert, több kárt okoztak volna, mint hasznot. Napjainkban a bölcsész, a jogász, az író, a média szakember igyekszik hozzá nem értően megmagyarázni, a gazdaság lényeges dolgait.

 A média a kapitalizmus legnagyobb kiszolgálója. Mert rajta keresztül lehet igazán butítani a társadalmat. Jól lehet rajta keresztül buzdítani vagy a semmire való árút eladni. Lehet, az a baj, hogy az ilyen és hasonló dolgokról nem volna szabad beszélni.

De, ha nem beszélünk valamiről, az attól még létezik. Előbb vagy utóbb, így vagy úgy, ki fog derülni. Aki demokráciát akar építeni, annak tiszta lapokkal kell játszani. A svindlis, hazug ügyeskedők, mások kiszolgáltatottságát idézik elő, vagy gazdaságilag szándékosan teszik tönkre.

Egyáltalán nem demokratikus cselekedet. Mert a demokrácia NÉPHATALOM.

 

                                                                                             03.                                                                          

Még akkor is, ha sokan szeretnék a sajátos önös érdekeiket úgy megvalósítani, hogy közben másokat le szeretnének söpörni a palettáról.

A szabadságnak ára van. Vannak, akiknek meg kell tanulni másokkal együtt, élni. Vannak, és lesznek olyanok, akiknek le kell mondani a kiváltságosságról, felsőbbrendűségről.

A tisztelet az embernek kell, hogy járjon, és nem, pedig a hovatartozásnak kell azt meghatározni.

 

A hovatartozás szabad gyakorlása nem szabad, hogy bárkit is felhatalmazzon olyan cselekedetre, amellyel mások szabad mozgását, vagy személyi szabadságát azzal megsértse vagy hátrányos, megalázó helyzetbe hozza. A demokratikus társadalomban az egyházaknak együtt működést kell tanúsítani. Oktatási, nevelési módszerükkel a társadalmat alkotó néppel kellene együttműködni, és nem, pedig a hatalmat játszó kiváltságosok mellett külön hatalmat játszani. A települések szabad gazdálkodását a törvényhozásnak elő kellene segíteni. Sajnos inkább a már meglévő vállalkozások érdekkiszolgálását helyezik előtérbe. Így az egyszerű ember számára nyilvánvalóvá válik, hogy a kisebb csoport érdekeinek kiszolgálója lesz a többség. A többpárti demokrácia egyik legnagyobb hibája, az önös politikai érdekek érvényesítése. Következménye a parlamenti törvényhozás rossz működése. Az akadékoskodás inkább nevetségessé teszi a működését, mintsem kellő tisztelet övezné azt. A választók egy része úgy gondolja, hogy az általa meg nem választott képviselőt szabadon bántalmazhatja. Pedig milyen jó lenne, ha az általa megválasztottat vonná inkább felelősségre. Megtett-e mindent annak érdekébe, amiért megválasztotta? Döntéseiért vállal-e felelősséget?

Beszámol-e döntéseinek mikéntjéről?

A választópolgári vélemény kinyilvánítás csak is kizárólag akkor lehet demokratikus, ha az nem okoz másoknak anyagi kárt.

Vagy személyi biztonságát az nem veszélyezteti. A szabadon választott képviselőnek tudatában kell lenni a ténnyel, választói bármikor megvonhatják tőle a kapott bizalmat. Abban az esetben, ha ugyanannyi, vagy több szavazó teszi azt, mint ahányan megszavazták. Törvényhozásban csakis kizárólag a választott képviselő vehet részt.                                                  

                                                                                            04.

 

 

Az érdekcsoportok által bejuttatott személyek, csakis kizárólag javaslattételi, és véleményezési joggal élhetnek.

Személyre szólóan kell választani: a köztársaság elnökét, miniszterelnököt és a minisztereket. A választottak egyéni választókként kell, hogy induljanak a választáson. A különböző érdekcsoportok, politikai pártok, egyéb szervezetek a törvényhozásban közvetetten vehetnek részt.

Így a választók akaratának érvényesítése nagyobb teret fog kapni.

Az alkotmány mindenkori megszavazását vagy annak módosítását, csak is kizárólag a hatalmat gyakorló nép lehet jogosult.

A demokráciának a nép által gyakorolt hatalomnak kell lenni. Ahol mindenki szabadon gyakorolhatja vallási és világnézeti hovatartozását, az alkotmányos jog és a törvényesség megtartása mellett.  A lakosság alapvető létszükségletét biztosító tevékenységeket, illetve szükségleteiket magában hordozó tevékenységeket, állami felügyelet alatt társadalmi, népi tulajdonban kell tartani. Ilyenek: oktatás, egészségügy, ivóvíz, energia, tömegközlekedés, rendvédelem, honvédelem.

 A mezőgazdaság részleges vállalkozás alapon való működése szükségszerűen alakítható.

 

                                                 

Az állami, azaz népi tulajdont, állami alkalmazottakkal kell védeni.

Mint: nemzeti-bank, és egyéb közintézmények, illetve a lakosság alapvető létszükségletét kiszolgáló létesítményeket szükség szerint. Az a társadalmi közösség, amely alapvető szükségleteit piaci alapra helyezi az önmagával követ el gyilkosságot. Társadalma elveszíti létbiztonságát. Kiszolgáltatottá válik a magántőke telhetetlen, kapzsi étvágyának.

 

Úgy gondolom, az a szabadon választott képviselő, aki kiszolgáltatottá teszi választóit és embertársait, az nem méltó arra, hogy választott képviselő legyen.

A gazdaságban és a kereskedelemben törekedni kell, a viszont-kereskedelem és az alvállalkozás megszüntetésére.

Helyette részvénytársaságok, szövetkezetek, szakmai és egyéb csoportosulások irányába kell elmozdulni. A mezőgazdasági terméket előállító termelők csoportosulása az előállított terméket ne a kereskedőnek adja el. Üzemeltessenek közösen feldolgozót vagy üzlethelyiséget. Ahol a termelők alkalmazottja fogja feldolgozni vagy eladni a terméket.

 

                                                                                       05.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.