Ezen állapot kialakulása a hozzá nem értő tizennyolc év eredménye, megfűszerezve az AGRESSZÍV mindenáron ellentmondó háttérhatalom felülkerekedése a társadalmi igazságosságon és törvényességen. Állampolgári engedetlenséget igyekeznek belemagyarázni az önös érdekeik megvalósítása érdekében azon csoportok és szimpatizánsai, akik érvényesülésüket ilyen módon szeretnék érvényesíteni. Így a társadalom építése soha nem fog eredményességet sem elérni, sem felmutatni. Mivel a szabadon választott képviselők képtelenek a saját érdekein kívül a társadalom egészének érdekeit képviselni. Saját alkalmasságukat bizonygatva pontosan az alkalmatlanságukat támasztják alá.

Napjainkban elérkeztünk a rendetlenségből a fejetlen KÁOSZIG. Így jár minden olyan közösség, amely a társadalom egészét a sajátos önös érdekei, kielégítésére szeretné fordítani. Valamint az a társadalom is működésképtelenné fog válni, ahol a politikai ellenzék, politikai ellenségként akar működni. A politikai szemlélet nem szabad, hogy a társadalom egészének akaratát, irányvonalát vagy a társadalmi igazságosságot akadályozza, vagy veszélyeztesse. A tengerentúli pökhendi politikai irányzat sajnos nem akarja vagy nem képes tudomásul venni, hogy amit tesz, az messze elmarad a demokratikus békés egymásmelletti gondolkodási formától. Lehet, hogy ez fel sem tűnik az érdekelteknek, mivel csak is kizárólagosan a kiváltságosság világában éltek és élnek napjainkban is. Az embertelen gondolkodási forma sajnos Magyarországon is elérte úgy a kormányzó, mint az ellenzéki pártokat is. Mintha olyan sugallatot terjesztenének, hogy demokráciát építenek függetlenül attól, hogy azt akarja-e a másik közösség vagy sem. Ahogyan szokás mondani: akkor is az lesz, amit én akarok, ha beledöglesz is. Mindezt a gondolkodási formát megtalálhatjuk a tengeren túl és kis hazánkban is. Miközben arról beszélnek, hogy a nép vegye a kezében az irányítást, hogy ne, legyen diktatúra, mert aztán ők egyáltalán nem szeretik a diktátorokat. Ezért arra is képesek, hogy védtelen, legtöbb esetben ártatlanokat tegyenek tönkre, vagy semmisítsenek meg békés társadalmakat. Azt kell mondanom, hogy a jelenlegi magyarországi helyzetért a rendszerváltás óta minden olyan személy vagy felelős szervezet, felelős a kialakult helyzetért, aki részt vett és támogatta az önös érdekek és a kiváltságosság érvényesülését. Korra, nemre, fajra és beosztásra való tekintet nélkül. Részemről felelőtlen KOALÍCIÓS társnak tekintem az olyan partnert, amelyik csak akkor társ, ha az van, amit ő akar. Amennyiben mégsem az valósul meg úgy vissza a babaruhát, tovább nem játszom gyerekes játékot játszik.

 

 

                                                                                                   18.  

 

 

 

 

 

 

Miközben az úgynevezett ellenzék, annyira szívén viseli a nemzet sorsát, hogy egy épkézláb alaposan végig gondolt programmal sem tud előállni. Olyan ez, mint amikor a farok, szeretné csóválni a kutyát. Közben a több lábon álló gazdaság már egy lábon sem képes állni. Az egyirányú tőzsdei befektetések az irányzott érdekek, kiszolgálását végzi. Miközben vagy tudatosan, vagy tudatos gondolkodás hiányában egyre jobban kiszolgáltatottabb lesz az ország lakossága. Lehet, hogy apró alapvető kérdések is jobban meg világítanák a dolgokat.

 

Miért lőtték le KENEDIT vagy éppen LENONT?

 

Miért állították le a félig felépített vízlépcső építését?

 

Miért tiltakoznak az Orosz gázvezeték miatt? 

 

 

A tengerentúli ELIT hadsereg messze magasan jobb, mint a mi volt hadseregük?

 

Csak akkor látszott valójában a különbség, amikor kishazánkban jártak és a három centiméteres hó miatt elakadt az ELIT csapat?

 

A demokrácia kiépítése érdekében a kötelező NATO tagság elmaradhatatlan kellék lett?

 

 

Azért még kíváncsi lennék a legfontosabb dologra.

 

Mikor fog demokratikusan a nép érdekébe együtt működni kormányzó és ellenzéki politikus?

 

Lehet, hogy csak akkor, ha megszűnnek a politikai pártlisták a parlamentben?

                           

Szabadon választunk képviselőt, minisztert, miniszterelnök-öt és köztársasági elnököt?

 

 

 

 

                                                                                                   19.

 

 

 

 

 

Miközben a népnek alkotmányos jogot biztosítanak a gazdaság a törvényhozás és az élet minden területén, de nem csak a nagyszavak erejéig. Akkor esély lesz arra, hogy megszűnjön a kiváltságosság.

                          

 Az oktatási rendszer nyomon követhető beszámoltatást tesz lehetővé, azaz meghatározott tanterv és tanmenetrend szerint oktatnak és kérnek számon.

 

 

A munkához való jogot felcserélik, munkalehetőség helyett, munkavégzésre?

 

A társadalmi közteherviselést a gazdaságnak ki kell tudni, termelni!

 

Amennyiben erre képtelen a magángazdaság úgy köztulajdonú gazdaságokat kell létrehozni.

 

Az alkotmányos jogok gyakorlását az alkotmányos jog és a törvényekben meghatározott kötelezettségek megtartása, betartása kell, hogy legyen, az irányadó.

 

 

 

Valójában sokan gondolják a blőd dolgok, nem ismernek határokat. Lehetséges többféle látószög vagy szempont, de mielőtt saját érdekeink körül forognánk, próbálkozzunk meg összességében sajátos érdekeink mellőzését oly módon értelmezni, hogy helyezzük magunkat az AKTUÁLIS szempont szereplőjévé. Látni, hallani, figyelni, megélni, átélni, vele együtt létezni. Közben tegyük fel a kérdést. Miért a rablóból lesz a legjobb pandúr? Talán, azért mert az tud a legjobban gondolkodni a másik fejével? Tehát mint lehetséges lehetőséget érdemes a harmadik oldalról is átgondolni. Biztos, hogy mindég csak az a legjobb, amit többször hallunk, vagy látunk? Egyáltalán nem biztos, hogy annak van igaza, aki a leghangosabb. Vagy éppen, aki a legtöbbet beszél. Sokan gondolkodnak úgy, hogy az adott személyt nem a tetteiről, inkább szavairól és hovatartozásáról ítélik meg. Amellyel torz valótlan képet alkotnak és még el is, hiszik. Csupán csak a sajátos érvényesülésük érdeke miatt.

 

 

                                                                                                   20.                                                

 

                                                                                                  

 

 

 

 

Vállalása nagyon sok személynek egyáltalán, nem tetszik, ha éppen rajta kérik számon. Most tegye a kezét mindenki a szívére és kérdezze meg önmagától.

 

MEGTETTEM-E MINDENT, ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY?

 

Mit is kellett volna meg tenni, és kinek?

 

Bizonyára mindenki tudja, csak éppen senki nem akar róla beszélni.

Bántani senkit nem volt szándékom.

Csupán azt tettem, amit már mások is elmondtak.

 

Most olyan dologról szeretnék említést tenni, amelyet csak nagyon kevesen hallottak, vagy egyáltalán nem tudnak, vagy tudtak róla. Vélt, vagy valós esemény volt, vagy sem? Érdekes, akár fölöttébb mód roppant tanulságos dolgokat, vagy inkább sejtelmes érdekesség. Meg kell, hogy mondjam szerény személyem csak hallomásból szerzett róla tudomást. Viszont amennyiben, még is csak van benne valami valóság úgy nagyon tanulságos akár elgondolkodtató. Az is lehet valamilyen magyarázatot fog adni, akár az eddig leírtakra akár a demokráciának csúfolt csúcsteljesítményre, amelyet röpke tizennyolc év alatt sikerült teljesen átreformálni. Történt annak idején, hogy a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG miniszterelnöke nem is volt MAGYAR. Ugyanis SZOVJETÚNIÓ állampolgára volt. Akit az ötvenhatos események miatt kivégeztek. Amit az akkori, manapság nem kívánatos elvtársak végeztettek ki. Manapság DEMONSTRÁCIÓ címen a budapesti SZABADSÁG téren szinte dicsőségnek számító esemény a SZOVJET emlékmű megrongálása, természetes módon az MTV székház rongálásával egybekötve. Amit már manapság csak kisbetűs m1-nek illik titulálni. Valami itt nem egészen érthető, úgy is mondhatnák, sántít.

A nem MAGYAR állampolgárságú miniszterelnököt, milyen jogok alapján ítélték el a magyar törvények szerint? A MAGYAROK miért temették el újra a NEMZET hőseként? Miért állítottak szobrot számára a MAGYAR rendszerváltók a parlament mellett? Lehet, hogy akkor is annyira érdekelte őket az ország dolga, mint manapság az ellenzékieket érdekli? Kapitalistaként akarnak élni, miközben kommunista eszméket hirdetnek. Hallottam már, a látszat csalóka. No, de kérem, ennyire azért mégsem kellene csalókának lenni. Vagy valóban ennyire olyannak nézik a többieket? Valami nincs a helyén. Lehet, hogy oda kellene tenni a helyére a dolgokat? Miért kell szétrombolni a közösségi társadalmat, ha a rombolás után a közösségi társadalom után sóvárogunk?

                                                                                                   21.

 

 

 

 

 

A közösséget nem lehet saját szájízre megrendelni. A közösségnek van sajátos szájíze. Tudom, sokan vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy amiről nem beszélünk, az olyan mintha nem is lenne. Pedig az attól még létezik. Viszont azt állíthatom, fejlett társadalmat, csak fejlett tudattal lehet építeni.

A tudatformálás csak ideig, óráig állja meg a helyét. Lehet, hogy most az ideig, óráig társadalom alapjait kezdjük lerakni, már tizennyolc éve? Attól tartok, hogy sejtelmesen hasonlít más alapok lerakásához. Egy biztos, inkább hasonlít az anarchizmus alapjaira, mint a közösségi társadalom alapjaihoz. Megfűszerezve minden oldalról egy kis népbutítással. A közösséget a kitűzött cél elérésének reménysége tudja összetartani. Sajátos önös ideológiák csak szétzilálják.

A kiváltságosság megjelenése ellenségessé teszi a közösséget.

A hatalomvágy érvényesítése minden esetben rombolóhatású. Épp ezért találták ki helyette, az önmegvalósítást. Amely a népbutítás burkolt formája. Szellemi diktatúra, fejlett tudatformálással, amely épp olyan közösségromboló. Számtalan példát lehetne mondani arra, hogy a közösségek milyen jól működnek. Akkor meg miért hordok össze ennyi badarságot? Nézzünk körül a világban, a közösségeket vagy a diktatúra, vagy a másik közösséghez képest a kiváltságosság táptalaja tartja fönt, mint látszatközösséget. Ahol a kiváltságosság és az önmegvalósítás közösségi erénynek hitetik el a közösség tagjaival. Talán ezért nem teljesen érthető. Miért van az, hogy amíg az ismeretlen katona sírját egyesek látni sem akarják, addig a nagy magyarságuk mellet az idegen állampolgárságú számukra ismeretlent az egekig magasztalják. Miközben saját fajtájukat pontosan azért ítélik el, mert nem hajlandók a kiváltságosságot, mint diktatórikus társadalmi, vagy közösségi jelenséget elfogadni.

                

 

 

 

 

 

                                                                                            

 

 

 

 

 

 

                                                                                                   22.  

 

 

 

 

 

Mint már szinte mindenki hallotta, vagy hallott róla. Mostanság nem csak a kormánypárt rontja el, de az ellenzék első embere is ki akar tűnni. Így hát ő is alkotott egy beszédet. Amiről nem lenne szabad beszélni, mert az nem lenne megszorítás és annak ellenére, hogy sokaknak fog fájni azt rosszul írták talán még rosszul is, hallották. Bár annak idején, amikor a hazudtunk reggel délbe azt ŐK nagyon is, harsogták. Szinte a maguk fajtájának kötelező volt szájba síppal hangoskodni. Nos eljött a második beszéd ideje is. Meg kell mondanom mindkettő roppant lenyűgözött. Viszont úgy gondolom egyik sem volt jobb a másiknál. Amíg az egyik bűnbánónak akart látszódni addig a másik kétségbeesése közepette fenyegetőzött. Avagy amíg a miniszterelnök arról beszélt, hogy nem fog fájni. Addig a volt miniszterelnök pontosan arról igyekezett tájékoztatást adni, hogy sokaknak nagyon fog fájni. Őszintén mondom, hogy ez a két beszéd úgy egymásra talált. Mint, KÁIN és ÁBEL. Milyen kár, hogy nem ÖSZÖDÖN mondta el mind a kettő. Mert akkor lett volna ÖSZÖD EGY és ÖSZÖD kettő. Így viszont teljesen más a dolog fekvése. Most így mindjárt más a hangzása is.

 

ÖSZÖD VAGY NEM ÖSZÖD?       

 

Azért ne gondolja senki, itt nem kell semmi rosszra gondolni. Az élet is olyan, hol fáj, hol nem fáj. Csak ennyi az egész. Ahogyan szokták mondani. Kinek a pap, kinek a papné. Nekem inkább a lánya, ha fiatal és jól néz ki.  

 

A második beszéd.

 

Történt, ami történt, vagy csak nem akart vagy nem tudott az egyik lemaradni a másiktól. Amíg az egyik elrontotta addig a másik, megszorít és fenyeget.

 

Ismét fel kell tenni a kérdést.

 

A mennyiben tudta akkor miért hagyta, hogy elromoljon még jobban?

A jótékony vagy éppen kártékony miért mondja azt, hogy sokaknak nagyon fog fájni?

 

Kik azok a sokak, amikor állítólag ők vannak sokkal többen? Lehet, hogy ezek a beszédek is olyanok, mint az összes többi?

 

                                                                                                   23.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.