Félre ne értsenek, csupán csak azt kellene tisztázni, hogy ki a mozgáskorlátozott és ki nem.

Amennyiben a mozgáskorlátozottak számukra SPECIÁLISAN kialakított gépjárművet kellene, hogy használjanak. Amit számukra egyedileg lenne kialakítva. Akkor teljesen más lenne a helyzet álláspontja, és nem IRRITÁLNAK sem törvényesen, sem más módon az állampolgárokat. Mert a demokratikus egyenjogúság senkit nem enged felhatalmazni a kiváltságosság törvényesítésével.                                   

                                                                                                                    

A mozgásképtelen személyek esetében teljesen más a hozzáállás és a megítélés kérdése. Azok a személyek, akik rá vannak utalva, hogy más személyek segítségét igényeljék abban az esetben, ha helyváltoztatást szeretnének tenni, de arra önmaguktól segítség nélkül képtelenek, úgy természetes, hogy számukra egy másik személy segítségével tudják megvalósítani mindazt, amit az átlagos mozgású segítség nélkül is megtehet. Az ilyen esetekben kellene, hogy kapjanak olyan lehetőséget, amikor szabadon vagy számukra fenntartott helyeken lehetőség nyíljon a szabad mozgás megvalósítására.

Itt kellene figyelembe venni a megállás vagy várakozásra vonatkozó szabályok enyhítését. Csak is kizárólag abban az esetben, ha a mozgásképtelen is ott van, és az ő kiszolgáltatottsága miatt kell a ki és beszállás idejére a gépkocsinak a megállásra vonatkozó eltérő kivételt engedélyezni.

 

 ROKKANT személyek esetében a gépkocsi használatát a mozgáskorlátozottak illetve a mozgásképtelenek esetében meghatározottaknak megfelelően kellene alkalmazni. Munkavégzésük területén figyelembe kellene venni azt a munkakört, ahonnan munkavégzésüket a leszázalékolás, rokkantsági állapotukat megállapították. Ma Magyarországon a munkából leszázalékolt személyek jelentős része, ha nem is LEGÁLISAN, de be nem jelentve ugyanazt a munkát végzi, mint leszázalékolása, vagy rokkantsága megállapítása előtt végzett. Fel kell tenni a kérdést, mi a különbség a két munkavégzés között? Csupán annyi, hogy a végzett munkabér mellé még külön juttatást is adnak. Akkor mi értelme az egésznek? A kiváltságosság létrehozása, de csak egyes személyek részére.

 

Lehet, hogy sokaknak fel sem tűnnek az ilyen apróságok, de a társadalom egészét egységében nézve nem kívánatos jelenség. Demokratikus szempontból viszont egyértelműen megengedhetetlen jogalkotás.

 

 

                                                                                                   30.

 

 

Érdekes eset a munkanélküli segély?

 

Az iskolából kikerülő tanuló csak akkor kap munkanélküli segélyt, ha a tanulmányainak befejezésével igazolni tud legalább 180 nap munkaviszonyt. Mindezt megtetőzik a jogalkotók azzal, hogy munka nélkül, jövedelem nélkül, havonta fizessen társadalombiztosítást, mert különben csak alapellátást kap, mert élősködő járulékot nem fizető. Így a frissen kikerül leendő munkavállaló sem segélyt, sem munkát nem kap, de azért fizessen a társadalmi kaszába, mert különben felelősségre vonás lesz. Hasonló eset, amikor a vak embert kiküldik, mert együtt közlekedik a vakvezető kutyával. Egyszóval rosszak a törvények, melynek következménye megmutatkozik a társadalmi MORÁLBAN, romlásban. Amit a pártok alkalmatlan vezetési hozzáállása vált ki. Mindez azért tud megvalósulni, mert csak hatalmasságot, kiváltságosságot játszanak.

 

MAGÁNTULAJDON VAGY ÁLLAMI, TÁRSADALMI KÖZÖS TEHERVÁLLALÁS?

Az állam rossz gazda. Valójában helyes ez a megállapítás? Nézzünk csak egy kicsit körül napjainkban és az eltelt időszak gazdasági MALŐRJEIN.

A bankok felelőtlen és meggondolatlan tevékenysége az adófizetők zsebére, a kormányok nagylelkűségét igénybe véve, mint jó magángazdák a társadalommal kívánják megfizettetni a rossz és felelőtlen gazdálkodásukat. Amennyiben feltesszük a kérdést, miért nem ilyen nagylelkűek a leszegényedettekkel az olyan nagylelkű kormányok? Bizonyára, azért mert érdekeik egyáltalán nem a választók érdekeit és egyáltalán nem a társadalom egységét szolgálja. Tehát az állami társadalmi viszonyok szempontjából manapság csak akkor kell közösen terhet viselni, ha a magántőkét kell kisegíteni a felelőtlen, telhetetlen viselkedése miatt. Azonban amikor munkahelyet, megélhetést, létbiztonságot kellene biztosítani a magántőkének, hallani sem akar a közös teherviselésről. Ugyanakkor a kormányok sem erőltetik meg magukat sem a törvények, sem a társadalmi teherviselés kierőszakolását a magántőkétől. Ugyanakkor eszük ágában sincs állami társadalmi tulajdont létrehozni. Mindenáron kiszolgáltatják a társadalom nagy többségét a kizsákmányoló hasznot zsebbevágó magántőkének. Amely röviden csupán csak a társadalom nagyobb részét teszi egyre kiszolgáltatottabbá és szegényebbé. Az 1929-es, az 1989-es a 2008-as gazdasági válság esetében nem lehet teljesen azonos párhuzamot vonni.

 

                                                                                                   31.

 

Másképpen mondva a gazdasági felelősöket felelősségre kell vonni, a magántőkének ne lehessen játszadozni a haszon bezsebelése mellett.

A társadalmilag kiemelkedően fontos tevékenységeket, mint már az előzőekben említettem társadalmilag közös tulajdonban kell tartani, és akkor lehet a közös teherviselést alkalmazni, ha a megtermelt hasznot is közösen fogjuk hasznosítani. Mondhatjuk másképpen is. Az állam, kötvényt kell, hogy adjon ki. Az állami kötvényeket a magántőke az eddigi vagyonosodásának a terhére. Amit, alig ha hiszek, hogy meg fog történni. Legfeljebb deviza alapú hitelt vetetnek fel az állam, azaz a már eladósodott állampolgárok terhelésére. Csupán mindez csak azért van, mert a magántőke telhetetlenségét képtelenek megfékezni. Ugyanakkor az előre látható mesterségesen gerjesztett összefonódásokat nem is akarják sem megszüntetni, sem féken tartani. Igyekeznek a saját alkalmatlanságukat leplezni, és ezzel kiszolgálják a telhetetlen és kiváltságos magántőkét. 

         

 

Mennyire átlátható, mennyire kézenfekvő mindaz, amely az eddigi szóbeszéd alapján, mint napjainkban is kihangsúlyozott politikai és gazdasági bonyodalom van jelen. A buzgó vallásos, aki még ráadásul ISTEN és KRISZTUS követőjének tartja saját magát és közösségét, észre sem, veszi sem Ő, sem közössége, hogy a sajátos önös érdekeinek megvédése érdekéért önmagát beszédében és cselekedetében, valamint életvitelében a mindennapi életben egyre másra megcáfolja. Hol ott pontosan nekik kellene elsősorban fellépni az elnyomás és a megalázás ellen. Mivel saját maguk is csak a saját önös érdekeiket nézik, féltik. Így észre sem veszik maguk is kiszolgálóik, a hazudós, félrebeszélős társaságnak. Vagy is, ahogyan szokásukhoz hűen a kiszámíthatatlanságra előszeretettel, szeretnek hivatkozni. Amennyiben már előre lehet tudni, hogy valami kiszámíthatatlan, akkor vajon miért akarják ráerőltetni a szeretett felebarátjukra?                                                                                                        Mindez nem csak az ál hívőknek, de a gazdaságot szervező és hatalmat játszó cinkosaiknak is egyaránt érdekük. Mert csak így tudják az önös érdekeiket együtt karöltve kielégíteni. Miközben az önsajnáltatást gyakorolják a már megszokott képmutatásukkal.

Így ebben a formájában soha nem lehet emberhez méltó társadalmat kialakítani. Ami valójában a haza szeretetét és a jólét kialakítását a lehető legjobban tükrözi a hozzáértéssel együtt az értelmiségi demokrácia, bizonyítékául szolgál a kommunisták által kialakított BŐS-NAGYMAROS vízi erőmű építése és lerombolása.

 

                                                                                                   32.

 

HARMADIK RÉSZ.                                                            3/3: 33-49ig.

 A félig megépített erőmű lerombolása azonos vagy megközelítőleg azonos költséget jelentett mintha meg lett volna építve. Lehet, hogy akkor is, amikor lerombolták meg most is, energia túltengésben szenvedtek a hozzá nem értők, vagy éppen hozzá nem értők. Jó lenne, ha végre magukba szállnának és levonnák a KONZEKVENCIÁT a velük cinkosságban lévőkkel együtt, hogy egyáltalán tudnak-e, vagy akarnak-e a választóik érdekében, vagy a FELEBARÁTAIK érdekében együtt működni velük, az Ő érdekük, érdekérvényesítésük érdekében?

 

Bizonyára most teljesen kiborultak mindazok, akik magukra ismertek volna. Pedig semmi rosszindulatú szándék nem vezérelt. Csupán, mint már említettem csak az életben előforduló szóbeszédet szeretném megörökíteni a demokrácia kieszelőinek, és mindazoknak, akik hű kiszolgálói az ilyen fajta ön megvalósító nép és nemzetnyúzó viselkedésnek. Valójában fel kellene tenni a kérdést. Kikről is van itt szó valójában, úgy gondolom, tegye mindenki a szívére a kezét, és önön maga döntse el, hogy hová is tartozik valójában.

Amennyiben sikerül zöld ágra vergődnie úgy nagyot lépet a demokratikus társadalom alapjainak letétele, megvalósítása irányába.

A bekövetkezésnek szinte nullával egyenlő az esélye.

Ugyanakkor tovább szélesedik a színjáték a színházon kívül a nagybetűs életben.

Minden marad a régi kerékvágásban, ahogyan szokták azt mondani. Semmi nem fog megváltozni.

Mard az álmodozás a tengeren túli demokrácia iránt. Miközben nem veszik észre, hogy a kettő között csupán csak az a különbség, hogy az ott van, ez meg itt. Mivel az önös érdekek képviseletét nem tudják vagy nem is, akarják elválasztani az érdekek képviseletétől.

Az áldozat vállalás sem azonos a felelősség vállalással. Mivel az áldozatosan végzett tevékenység még lehet felelőtlen tevékenység is.

A közösségnek végzett tevékenység is lehet társadalomellenes, még akkor is, ha az alkotmányos és jogszerű.

 

 

 

                                                                                                   33.

 

 

Bár ezt a fajta okfejtést már jól ismerik, csak éppen az alkalmazással van némi probléma. Mert csak az egyik irányba akarják működtetni. Amennyiben ezt a fajta tevékenységet saját tevékenységük, hozzáállásuk megítélésére is ugyanúgy lennének képesek alkalmazni, úgy képesek lennének elhagyni az önteltségüket, és nem keltenének sem gyanakvást, sem megvetést önmaguk ellen. Az ilyen fajta fondorlatos dolgokhoz csak azok folyamodnak, akik saját emberi mivoltukból egyébként képtelenek lennének kézzelfogható tisztességes munkát felmutatni. Az emberi gyarlóságot nem lehet bűnbánattal sem bocsánatkéréssel eltusolni. Mert épp olyan, mint a hatalomvágy, minél inkább tagadjuk annál inkább, kinyilvánítjuk a cél elérésének vágyát. Ettől csak a mindenek feletti uralkodási vágy a rosszabb. Ahogyan azt szokták mondani, élet és halál ura szeretne lenni, de még önmagával sem tud egyetérteni. Kicsinyes dolog, viszont elengedhetetlen a demokratikus gondolkodáshoz.

A demokrácia nem csak a többség szavazati jogát, hatalmát és uralmát jelenti az egész egységen.

A lemondást és a szabad érvényesülést is magába kell, hogy foglalja.    

Mint már említettem a kiváltságosság egyenesen a demokratikus gondolkodás halálát, vonja magával. Összegezve az eddig elhangzott véleményeket és tapasztalatokat, azonnal kilóg a ló láb. A demokrácia csak színjáték, csak átverés, itt is, ott is. Bár nagyon szeretnék bebizonyítani, hogy még jobbat nem találtak ki. Mert csak így tudják a hatalmukat és a kiváltságosságukat megőrizni. A vélekedés így természetesen megoszlik. Mégpedig a sajátos nézőpontok alapján. Vannak, akik azt mondják: nem nekünk van kevés, nekik van sok.

Vannak, akik azt mondják: nem nekünk van sok, nektek van kevés.

Vannak, akik azt mondják: nekünk a sok is kevés, nektek a kevés is sok. Csupán csak elvi felfogás az egész, vagy ahogyan szokás mondani, nézőpont kérdése. Pontosan az ilyen gondolkodások miatt működés képtelen a többpárti, többségi demokrácia. Mivel alapjaiban és építményében nem áll megfelelő alapokon. Bocsánat alapjait a naponta változó gyakorlatilag alkalmazhatatlan sokszor agyilag buggyant törvényhozással és a többségi akaratra való hivatkozással, a személyi jogok védelmével igyekeznek a saját kiváltságos jogaikat fenntartani.

 

A demokráciához jog, szabadság, mód, lehetőség és egyenlőségre van szükség. Azokból viszont jog és szabadság az már van, csupán a lehetőség és az egyenlőség hiányzik. A mód akkor már önmagából adódik.

 

 

                                                                                                   34.     

 

 

                                                                                                  

A magántulajdon, mint olyan, önmagától a szabad piacgazdaság működésére képtelen állapota napjainkban a felelőtlen magatartása miatt tette önmagát nyilvánvalóan alkalmatlanná. A 2008, 2009-es mondvacsinált gazdasági válsága az ANTIDEMOKRATIKUS viselkedéséből adódik.

A telhetetlenségéből és a raktára való termelésből adódóan a piaci előrelátásának hiányából kialakult helyzete tette lehetetlenné. Amit most az egész társadalommal akarnak megfizettetni, jogtalanságnak és demokráciaellenesnek kell nevezni. Mivel a magánszemélyek vagy munkavállalók a piacgazdaságban csak mellékszereplők, így nem élvezik annak közvetlen hasznát, csak közvetett kiszolgáltatott szereplői és nem közvetlen haszonélvezői. Ezért nem is kellene a felelőtlen gazdálkodást támogatniuk. Szomorú esemény viszont az is, hogy a választott képviselők még mindég a saját pártpolitikai érdekeikkel vannak elfoglalva. Nincs önálló határozott irányvonaluk. Mismásolnak, mellébeszélnek, miközben még mindég az önös érdekeiket szeretnék tűzzel, vassal megvédeni. Az ellenzéknek nincs határozott egyértelmű megnyilvánulása. Miközben a kormány kisebbségben határozatlan, vergődik a vállalkozók, munkavállalók és a politikai ellenségek között. A fogjuk meg és vigyétek állapot kialakulása a többpártrendszer működésképtelenségét hivatott kinyilvánítani, bebizonyítani. Miközben a határon kívüli és határon belüli gazdaságnak csúfolt vállalkozói gittegylet teljesen kifosztja, és lehetetlen állapotba hozza az egész országot, és a végén még ők fognak támogatást és kárpótlást kérni a leigázott lehetetlen helyzetbe hozottaktól. Mondhatnánk úgy is, véget kellene vetni egyszer és mindenkorra a politizáló gazdasági gőgnek. Társadalmi szempontból megengedhetetlen az ilyen fajta politikai és gazdasági érdekképviselet. Olyan látszata van az egész gazdasági válságnak, mint ha, előre megtervezett mellébeszélés lenne, a kizsákmányolás a leigázás teljes körű kiterjesztésének. Miközben az önsajnáltatást és a szabadságot lennének hivatottak hirdetni. Teljes körű érdektelenség látszatát keltik mindannak az eseménynek, amely napjainkban a leszegényedett nincstelenekkel történik. A pályakezdő felsőbb körökhöz nem tartozó fiataloknak se, munkát se megélhetést nem biztosítanak. Élni és élni, hagyni. A gondolkodás csírája sem ismerhető fel napjainkban. Így a nagyobb többségnek, soha nem lesz, sem jövőképe, sem lehetősége a NORMÁLIS emberhez méltó életre.        

A tengerentúli pénzválságot már minden átlag ember látja és érzi a saját életszínvonalán. Amit a felelőtlen nemtörődömség váltott ki a nagyobb haszon érdekében. Magyarországon a pénzügyi válság elsősorban a külföldi érdekeltségű pénzintézetek pénzpolitikája miatt alakult ki.

 

                                                                                                35.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.